 |
| Arctic Monkeys - Do I Wanna Know? |
Ha bármi is közénk áll, ha bármilyen kétely merül fel, az mind feloldódott hosszú, szenvedélyes csókunkban.
- David Angsten
De nem lehetek belé szerelmes. Csak háromszor találkoztam vele. Nem is ismerem. Ez lehetetlen. Nem beszélgettünk normálisan, de mégis... Soha nem hittem az ilyenben. Szerelem első látásra? Ugyan kérlek... De most... Elbizonytalanodtam. Mi van, ha mégis van ilyen? Ahogy Ricky csókjára gondoltam, kirázott a hideg. Nem az a rossz fajta hidegrázás volt. Jó érzés volt. Körbenéztem a sötét tengerparton, ahol már senki sem volt rajtam kívül. Kezembe vettem egy adag homokot, majd engedtem elszállni az enyhe szélben. Lehunytam szemeim és beszívtam a tenger sós illatát. Hallottam, ahogy a kis hullámok a közeli szikláknak csapódnak, a távolban egy vonat hangját is felvéltem fedezni. Majd halk lépteket, és valaki leült mellém. Nem kellett látnom, hogy tudjam ki az, felismertem a jellegzetes, férfias illatot, emellett füstszagot.
- Nem fogsz békén hagyni, ugye? - suttogtam.
- Nem. - mondta mély hangján. Immár kinyitott szemeimet ráemeltem, s szájából kivéve a cigit sajátomba helyeztem. Mélyen beleszívtam.
- Miért? - kérdeztem a tengert kémlelve, s a füstöt kifújva.
- Megakarlak ismerni. - mondta, s most Ő vette ki az Én ujjaim közül cigarettáját. - Lehet, hogy ez hülyeség, de beléd estem. - kifújta a füstöt. Hihetetlen dögös volt.
- Igen, ez hülyeség. - bólintottam. - Nem is ismersz. - mondtam, bár tudtam, Én is pontosan így érzek. - Ha ismernél, undorodnál Tőlem.
- Csak nem vagy ennyire elcseszve. - szívott bele újra cigijébe, amit ezután el is vettem Tőle.
- Ennyire elvagyok cseszve. - horkantam fel beleszívva a már apró cigaretta szálba, amit elnyomtam miközben kifújtam a füstöt. Kivettem a zsebemből egy újabb szálat, meggyújtottam, beleszívtam, s odaadtam neki. Közelebb kúszott hozzám, s félkarral átölelte vállam. - Visszahoztad Őket. - suttogtam egyenesen fülébe.
- Mégis kiket? - kérdezte nagyot nyelve.
- A kibaszott érzéseimet. - mondtam alig hallhatóan, majd nyomtam egy csókot arcára. Alsó állkapcsa megremegett, s mereven nézett maga elé. Nemhogy Ő, még Én sem tudtam mit csinálok. - Richard Olson, mit művelsz velem? - búgtam, majd végigcsókoltam állkapcsát, s ajkaim végül nyakára tévedtek. Légzése akadozni kezdett. Ajkaim épphogy hozzáérve bőréhez lekerültek nyakhajlatához, ahol hozzáérintettem fogaimat.
- Rose... - kezdte, de mutatóujjamat szájára nyomtam. Lábait kinyújtva ült, így sajátjaimat kétoldalt dereka mellé helyeztem, így ölében ültem, de mégis vele szemben.
- Shh... - csitítottam el mélyen szemébe nézve. Ujjamat végighúztam kívánatos alsó ajkán. Láttam rajta, hogy arra vár, megcsókoljam, s Én is ezt akartam. Kezeit derekamra helyezte, s felhúzta térdeit, így konkrétan ráestem, de sikerült ülve maradnunk. Legyőztem erős vágyamat, s ajkaimat újra nyakára helyeztem, ezúttal gyenge pontját keresve. Kezeimmel mellkasát simogattam. Felsóhajtott, mikor füle alatt egy-két centiméterre megtalálva gyenge pontját, erősen szívni kezdtem a vékony bőrt. Beleharaptam nyakába, mire felnyögött, s ujjai belemélyedtek oldalamba. Nyelvemet végigvezettem az imént megsértett felületen, majd eltávolodtam Tőle, hogy szemébe tudjak nézni.
- Csókolj már meg, baszki. - suttogta zihálva. Ajkaimat félmosolyra húztam, s kezeimet nyakára helyezve, hajamat jobb oldalra dobva gyengéden megcsókoltam. Csak egy rövid csók volt, mégis életre keltek pillangóim. Eltoltam magamtól s elmosolyodtam. - Ú, mosolyogsz. - mosolyodott el Ricky is. Felkuncogtam, s nyomtam egy apró csókot ajkaira. Hirtelen már csak annyit vettem észre, hogy háttal a homokban fekszem. Ricky fejem mellett kétoldalt támaszkodott, majd mintha fekvőtámaszozna, leereszkedett, úgy hogy épp csak összeérjen mellkasunk. Mosolyogva nyomott egy csókot orrom hegyére, mire felnevettem. Mosolya még szélesebb lett, s kivillant tökéletes fogsora.
Akkor igazán boldognak éreztem magam. És ez megijesztett. A mosoly lehervadt arcomról, s rémült szemekkel néztem Ricky-re.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva. - Valami rosszat csináltam? - lelöktem magamról, s remegve feltápászkodtam. Megfordultam, s elakartam szaladni, de Ricky keze csuklóm köré fonódott, s visszarántott. Mellkasának csapódtam. Megpróbáltam újra elmenni, de megint csak visszahúzott. - Nem fogom engedni, hogy megint elfuss. - mondta átölelve derekam, de Én lelöktem magamról kezeit.
- Engedj már! - kiabáltam könnyes szemmel, s szaladni kezdtem a ház felé. Nem követett, sőt, mikor visszanéztem a kapuból ott ült a homokban, s a tengert bámulta. Könnyeim már arcomon folytak, így becsaptam magam után a kertkaput a felszaladtam a teraszra, ahonnan pedig a nappaliba mentem volna megkeresni Kurt-öt és Louis-t, mikor egy mellkasba ütköztem. Két erős kar fonódott derekam köré, s mikor felnéztem Ryan szemeivel találtam magam szembe. Zokogva átöleltem derekát, s arcomat nyakhajlatába fúrtam. Megnyugtatóan simogatta hátamat, s behátrált velem a nappaliba, ahol leült a kanapéra. Halk pusmogást hallottam, feltételeztem Kurt-ék azok.
- Nem megy... - zokogtam kétségbeesetten markolászva Ryan pólóját. - Nem tudom nem szeretni. Nem megy... De Én utálni akarom!
- Nem fogsz békén hagyni, ugye? - suttogtam.
- Nem. - mondta mély hangján. Immár kinyitott szemeimet ráemeltem, s szájából kivéve a cigit sajátomba helyeztem. Mélyen beleszívtam.
- Miért? - kérdeztem a tengert kémlelve, s a füstöt kifújva.
- Megakarlak ismerni. - mondta, s most Ő vette ki az Én ujjaim közül cigarettáját. - Lehet, hogy ez hülyeség, de beléd estem. - kifújta a füstöt. Hihetetlen dögös volt.
- Igen, ez hülyeség. - bólintottam. - Nem is ismersz. - mondtam, bár tudtam, Én is pontosan így érzek. - Ha ismernél, undorodnál Tőlem.
- Csak nem vagy ennyire elcseszve. - szívott bele újra cigijébe, amit ezután el is vettem Tőle.
- Ennyire elvagyok cseszve. - horkantam fel beleszívva a már apró cigaretta szálba, amit elnyomtam miközben kifújtam a füstöt. Kivettem a zsebemből egy újabb szálat, meggyújtottam, beleszívtam, s odaadtam neki. Közelebb kúszott hozzám, s félkarral átölelte vállam. - Visszahoztad Őket. - suttogtam egyenesen fülébe.
- Mégis kiket? - kérdezte nagyot nyelve.
- A kibaszott érzéseimet. - mondtam alig hallhatóan, majd nyomtam egy csókot arcára. Alsó állkapcsa megremegett, s mereven nézett maga elé. Nemhogy Ő, még Én sem tudtam mit csinálok. - Richard Olson, mit művelsz velem? - búgtam, majd végigcsókoltam állkapcsát, s ajkaim végül nyakára tévedtek. Légzése akadozni kezdett. Ajkaim épphogy hozzáérve bőréhez lekerültek nyakhajlatához, ahol hozzáérintettem fogaimat.
- Rose... - kezdte, de mutatóujjamat szájára nyomtam. Lábait kinyújtva ült, így sajátjaimat kétoldalt dereka mellé helyeztem, így ölében ültem, de mégis vele szemben.
- Shh... - csitítottam el mélyen szemébe nézve. Ujjamat végighúztam kívánatos alsó ajkán. Láttam rajta, hogy arra vár, megcsókoljam, s Én is ezt akartam. Kezeit derekamra helyezte, s felhúzta térdeit, így konkrétan ráestem, de sikerült ülve maradnunk. Legyőztem erős vágyamat, s ajkaimat újra nyakára helyeztem, ezúttal gyenge pontját keresve. Kezeimmel mellkasát simogattam. Felsóhajtott, mikor füle alatt egy-két centiméterre megtalálva gyenge pontját, erősen szívni kezdtem a vékony bőrt. Beleharaptam nyakába, mire felnyögött, s ujjai belemélyedtek oldalamba. Nyelvemet végigvezettem az imént megsértett felületen, majd eltávolodtam Tőle, hogy szemébe tudjak nézni.
- Csókolj már meg, baszki. - suttogta zihálva. Ajkaimat félmosolyra húztam, s kezeimet nyakára helyezve, hajamat jobb oldalra dobva gyengéden megcsókoltam. Csak egy rövid csók volt, mégis életre keltek pillangóim. Eltoltam magamtól s elmosolyodtam. - Ú, mosolyogsz. - mosolyodott el Ricky is. Felkuncogtam, s nyomtam egy apró csókot ajkaira. Hirtelen már csak annyit vettem észre, hogy háttal a homokban fekszem. Ricky fejem mellett kétoldalt támaszkodott, majd mintha fekvőtámaszozna, leereszkedett, úgy hogy épp csak összeérjen mellkasunk. Mosolyogva nyomott egy csókot orrom hegyére, mire felnevettem. Mosolya még szélesebb lett, s kivillant tökéletes fogsora.
Akkor igazán boldognak éreztem magam. És ez megijesztett. A mosoly lehervadt arcomról, s rémült szemekkel néztem Ricky-re.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva. - Valami rosszat csináltam? - lelöktem magamról, s remegve feltápászkodtam. Megfordultam, s elakartam szaladni, de Ricky keze csuklóm köré fonódott, s visszarántott. Mellkasának csapódtam. Megpróbáltam újra elmenni, de megint csak visszahúzott. - Nem fogom engedni, hogy megint elfuss. - mondta átölelve derekam, de Én lelöktem magamról kezeit.
- Engedj már! - kiabáltam könnyes szemmel, s szaladni kezdtem a ház felé. Nem követett, sőt, mikor visszanéztem a kapuból ott ült a homokban, s a tengert bámulta. Könnyeim már arcomon folytak, így becsaptam magam után a kertkaput a felszaladtam a teraszra, ahonnan pedig a nappaliba mentem volna megkeresni Kurt-öt és Louis-t, mikor egy mellkasba ütköztem. Két erős kar fonódott derekam köré, s mikor felnéztem Ryan szemeivel találtam magam szembe. Zokogva átöleltem derekát, s arcomat nyakhajlatába fúrtam. Megnyugtatóan simogatta hátamat, s behátrált velem a nappaliba, ahol leült a kanapéra. Halk pusmogást hallottam, feltételeztem Kurt-ék azok.
- Nem megy... - zokogtam kétségbeesetten markolászva Ryan pólóját. - Nem tudom nem szeretni. Nem megy... De Én utálni akarom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése