 |
| The Fray - You Found Me |
A remény megnyugtató. Segít nekünk elfogadni a sorsunkat, nem számít, mennyire tragikus is az.
- Final Fantasy c. videojáték
Napok teltek el mióta kiengedtek a kórházból. Az otthoniakat megnyugtattam, hogy semmi bajom. De vajon ki nem telefonált? Persze az anyámon kívül. Hát persze, hogy Ricky. Elmondhatatlanul fájt. Nem is érdeklődött, még csak egy üzenetet sem írt. Megpróbáltam nem foglalkozni vele. De nehéz volt. Rettentően nehéz. Inkább a másnap megrendezendő esküvőre tereltem gondolataimat. A ház tele volt Anne és apa külföldi rokonaival, akik nálunk szálltak meg.
- Rose, tudnál segíteni egy kicsit? - hallottam meg Jenny hangját, így hátrafordultam. Egy szál törölközőben állt mögöttem.
- Persze. - mosolyogtam rá. A hét során kicsit összemelegedtünk, inkább neveztem volna barátinak vagy testvérinek kapcsolatunkat. - Mindjárt jövök. - mondtam Nate-ék kicsi unokatestvérének, akivel éppen mesét néztem.
- Nem tudom mit vegyek fel az esküvőre, és már este van és holnap kilenckor kezdődik, és... - hadarta kétségbeesve immár szobájában.
- Nyugalom! - simítottam végig karján. - Segítek. Na, lássuk! - léptem be gardróbszobájába. - Mennyi alkalmi ruha... - csodálkoztam. - Nézd csak, ez nem jó? - mutattam fel egy elegáns, nem túl kihívó babarózsaszín ruhát.
- Kinőttem. - sóhajtott Jenny idegesen.
- Értem. - bólintottam, majd tovább kutakodtam a temérdek ruha között. - És ez? - mutattam fel ezúttal egy sötétkék koktél ruhát.
- Úristen, imádlak, nem értem miért nem jutott eszembe, köszönöm! - örvendezett, majd nyomott egy puszit arcomra.
- Semmiség. - mosolyogtam rá.
- Te mit veszel fel?
- Pfff... Nem tudom, de nem lesz nehéz választás. Van kettő alkalmi ruhám, mindkettő fekete és csipkés. - ráztam meg a fejem. Jenny felnevetett, majd gyorsan felöltözött és kimentünk az erkélyére beszélgetni.
- Hívott? - kérdezte Jenny szomorúan rám nézve. Megráztam a fejem.
- Zavar? - mutattam fel a cigim. Most Jenny rázta meg a fejét. Meggyújtottam egy szálat s mélyen letüdőztem, miközben háttal nekidőltem a korlátnak.
- Mondhatok neked valamit? - kérdezte miközben leült a fonott székre és lehajtotta a fejét.
- Persze. - biztattam.
- De ne mondd el senkinek. Te vagy az első akinek elmondom. És még nem vagyok felkészülve, hogy anyáék tudják.
- Mit csináltál? - kérdeztem aggódva, s leguggoltam elé.
- Semmit. Legalábbis nem szándékosan. - temette arcaiba kezét. - Leszbikus vagyok.
- Úristen. - sóhajtottam fel. - Azt hittem baj van. Te teljesen megőrültél. Nem kell ezért ilyen hisztit csapni. Már azt gondoltam terhes vagy, vagy megöltél valakit, vagy drogozol, vagy mit tudom én. - mondtam, s felálltam. Újra beleszívtam cigimbe.
- De... Ez nem baj? Vagy természetellenes?
- Te hülye vagy? - nevettem fel. - Miért lenne természetellenes. Sőt, természetes. - vontam vállat. - És ha akarod, melletted leszek, mikor elmondod anyuéknak. - mosolyogtam rá.
- Köszönöm. - állt fel és szorosan megölelt. Nyomtam egy puszit homlokára, de ekkor megcsörrent a telefonom. Jenny kicsit megijedt a zenétől, mire felnevettem. Visszaült a székbe, s tovább figyelte New York-ot. Kivettem a telefont zsebemből, s még a lélegzetem is elakadt.
- Ő az. - mondtam, mire Jenny sürgetőn nézett rám. Megnyomtam a fogadás gombot, s fülemhez emeltem a telefont. - Haló. - szóltam bele erőtlenül, s újat szívtam cigarettámból.
- Szia. - hallottam meg hangját. Gyomromban felébredtek pillangóim s légzésem is felgyorsult. - Hogy vagy?
- Szarul. - nevettem fel keserűen. - Te?
- Én is. Eléggé. Hiányzol.
- Mégsem hívtál. - mondtam.
- Féltem.
- Mégis mitől?
- Nem tudom... - suttogta.
- Na jó, nekem erre nincs időm, bocsánat, majd ha tudod mit akarsz mondani hívj vissza. - mondtam és letettem. Térdeim felmondták a szolgálatot, s a korlátnak háttal lecsúsztam a földre. Jenny leült mellém, s átkarolta vállam. Én övére hajtottam fejem és éreztem ahogy szemeim csípni kezdenek a felgyülemlő könnyektől. Pislogtam egyet, s egy könnycsepp végigszántotta arcomat, amit egyre több és több követett. Hirtelen újra megcsörrent a telefonom. A nevet sem néztem meg csak fogadtam.
- Szeretlek. - szólt bele, s hallottam rajta, hogy mosolyog.
- Szeretlek. - válaszoltam könnyeim közül boldogan nevetve.
- Hívott? - kérdezte Jenny szomorúan rám nézve. Megráztam a fejem.
- Zavar? - mutattam fel a cigim. Most Jenny rázta meg a fejét. Meggyújtottam egy szálat s mélyen letüdőztem, miközben háttal nekidőltem a korlátnak.
- Mondhatok neked valamit? - kérdezte miközben leült a fonott székre és lehajtotta a fejét.
- Persze. - biztattam.
- De ne mondd el senkinek. Te vagy az első akinek elmondom. És még nem vagyok felkészülve, hogy anyáék tudják.
- Mit csináltál? - kérdeztem aggódva, s leguggoltam elé.
- Semmit. Legalábbis nem szándékosan. - temette arcaiba kezét. - Leszbikus vagyok.
- Úristen. - sóhajtottam fel. - Azt hittem baj van. Te teljesen megőrültél. Nem kell ezért ilyen hisztit csapni. Már azt gondoltam terhes vagy, vagy megöltél valakit, vagy drogozol, vagy mit tudom én. - mondtam, s felálltam. Újra beleszívtam cigimbe.
- De... Ez nem baj? Vagy természetellenes?
- Köszönöm. - állt fel és szorosan megölelt. Nyomtam egy puszit homlokára, de ekkor megcsörrent a telefonom. Jenny kicsit megijedt a zenétől, mire felnevettem. Visszaült a székbe, s tovább figyelte New York-ot. Kivettem a telefont zsebemből, s még a lélegzetem is elakadt.
- Ő az. - mondtam, mire Jenny sürgetőn nézett rám. Megnyomtam a fogadás gombot, s fülemhez emeltem a telefont. - Haló. - szóltam bele erőtlenül, s újat szívtam cigarettámból.
- Szia. - hallottam meg hangját. Gyomromban felébredtek pillangóim s légzésem is felgyorsult. - Hogy vagy?
- Szarul. - nevettem fel keserűen. - Te?
- Én is. Eléggé. Hiányzol.
- Mégsem hívtál. - mondtam.
- Féltem.
- Mégis mitől?
- Nem tudom... - suttogta.
- Na jó, nekem erre nincs időm, bocsánat, majd ha tudod mit akarsz mondani hívj vissza. - mondtam és letettem. Térdeim felmondták a szolgálatot, s a korlátnak háttal lecsúsztam a földre. Jenny leült mellém, s átkarolta vállam. Én övére hajtottam fejem és éreztem ahogy szemeim csípni kezdenek a felgyülemlő könnyektől. Pislogtam egyet, s egy könnycsepp végigszántotta arcomat, amit egyre több és több követett. Hirtelen újra megcsörrent a telefonom. A nevet sem néztem meg csak fogadtam.
- Szeretlek. - szólt bele, s hallottam rajta, hogy mosolyog.
- Szeretlek. - válaszoltam könnyeim közül boldogan nevetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése