2. fejezet - Első nap

Three Days Grace - Animal I Have Become

Mindnyájan veszélyessé válunk, ha életerőnknek nincs lehetősége kifejeződni, ha rossz közérzetünket nincs lehetőségünk megosztani, és nincs, aki megértse. Az erőszak a visszafojtott élet bombája.
 - Thomas D'Ansembourg

Ez a nap is eljött végül. Már csak egy évet kell kibírnod. Gondoltam, de ez nem nyugtatott meg. Egy tizennyolc éves gót-punk-rock-grunge lány már hogyan bírna ki egy utolsó évet középiskolában? Zack is ott lesz. Hidegen hagyott. Egyszerűen csak nem érdekelt, hogy ott lesz-e, vagy nem. Már nem. Még utoljára végignéztem magamon. A ruhámmal teljesen megvoltam elégedve, de az alakommal még mindig nem. 168 centiméter voltam és eléggé sovány. Sőt, nagyon vékony. Túlságosan is, de nekem még mindig nem volt megfelelő. Feltettem még néhány karkötőt jobb csuklómra, hogy elrejtsék vágásaim, majd még egyszer megnéztem pandamaci sminkem. Felkaptam a táskám és lerobogtam a lépcsőn. Anya a nappaliban lévő kanapén feküdt valami pasival, teljesen részegen. Rá sem néztem. Nem bírtam Őt így látni. Hozzá kellett volna szoknom, tudom, de nem ment. Felvettem Converse-emet, bőrdzsekimet és sapkámat, majd el is indultam. 

Most biztos azon gondolkoztok, miből éltünk. Apám, aki itt hagyta ezt a ribancot, elköltözött New York-ba Los Angeles-ből, és hát az Ő pénzéből élünk. Persze nyáron dolgozom, és suli közben is, amennyit csak tudok, de ezt a pénzt hülye lennék 'anyára' költeni.

Ahogy kiléptem az ajtón Louis-val és Kurt-tel találtam szembe magam. Szorosan megöleltem mindkettőjüket, majd elindultunk. Akkor gondoltam bele először, milyen furcsán nézhettünk ki így hárman. Egy hippi, egy emo és valami furcsa gót-punk-rock-grunge keverék.
Kellemes szeptemberi reggel volt. Ahogy egyre közeledtünk az iskola felé, sokkal szorosabban fogtam a fiúk kezét. Nem, nem voltam ideges, vagy hasonló, csak tudnom kellett, hogy ott lesznek nekem. Biztatón rám mosolyogtak, majd beléptünk az iskola kertjének kapuján. Akkor láttam meg Őt. Ott állt a nagy ajtó előtti lépcsőn és valami szőke lányt ölelt át. Ahogy elmentünk előttük, néhány pillanatra rám nézett, s a mosoly, amit anno annyira szerettem, lehervadt arcáról. Nagyot nyelve elfordítottam fejem, s besétáltam az épületbe. Az első órám matematika volt, s sajnos se Louis-nak se Kurt-nek nem volt velem órája. Bementem a terembe, ahol leültem az egyik leghátsó padba. Kiosztották az órarendeket és a könyveket, majd el is kezdtük a tanulást. Már első nap... Amíg a tanár éppen az egyenletekről magyarázott, Én MIW feliratokat firkáltam a könyvembe. Végre valahára kicsöngettek, s kimehettem a teremből. Az egész nap így telt, unalmasan, egészen a harmadik szünetig.

- Kérsz egyet? - kérdezte Lou felém nyújtva cigis dobozát. Kivettem egyet s ajkaim közé helyezve meggyújtottam. Kurt is ugyanígy tett, majd Ők beszélgetni kezdtek, míg Én a kerítésnek dőlve figyeltem Őket. Karikákat fújtam a füstből.
- Hé, ribanc! - hallottam meg egy számomra túl ismerős hangot. Mélyet szívva a cigiből a hang irányába fordultam, ahogy a közelünkben mindenki. Zack haverjai és ribancai a háta mögött röhögcséltek. - Visszajött érted a Sátán? - röhögött fel.
- Ja. - válaszoltam nyugodtan, mélyen szemeibe nézve.
- És anyád hogy van? Idáig hallom a nyögéseit. - egyik kezét füléhez emelte és félkört formált ujjaival. Úgy tett, mint aki hallgatózik.
- Hé, állj már le, baszd meg! - állt mellém idegesen Lou.
- Mert mi lesz, rám küldöd a démonjaid? - röhögött Zack nagyképűen. Lou már készült visszaszólni, de leállítottam.
- Ja. - válaszoltam újból nyugodtan. Láttam rajta, zavarja, hogy nem tud felidegesíteni.
- Épp Louis-val beszéltem, ha feltűnt volna emo-s kurva. - sziszegte.
- Ó, Én kurva? Akkor Paris micsoda? - mondtam monoton hangon a háta mögött álló lányra utalva. Mélyet szívtam cigimből.
- Őt ne keverd bele, Sátán szajhája. - lépett közelebb fenyegetően. Igazság szerint már nem is féltem, hogy esetleg újra megüt. Arcunkat csak néhány centiméter választotta el.
- Baszd meg. - suttogtam, s közben ajkaira fújtam a bent tartott füstöt. Szemei elsötétültek, s pofon vágott. Eldobtam a cigarettát, s nekiugrottam. Ütöttem, rúgtam, haraptam ahol csak értem. Eközben Ő sem maradt tétlen. Ő is ütött. Hirtelen mindkét karomat két-két kéz ragadta meg s elrántottak. Éreztem a vér ízét a számban. Üvöltöttem, vergődtem, de Kurt-ék nem engedtem el. Alig láttam a szemembe hulló fekete hajtól. Mikor kicsit lenyugodtam elengedtek s megráztam fejem, hogy kitisztuljon látóterem. Az egész iskola körénk gyűlt. Kezeim, arcom tiszta vér voltak, míg Zack-nek csak az orra vérzett. Lassan odaléptem hozzá. Mélyen szemébe néztem, majd leköptem. A véres nyál szemét találta el. Diadalittas mosollyal arcomon megfordultam, s utat törve a tömegbe elindultam az épület felé.
Talán mindenki pszichopatának nézett, végül is véres arccal és kezekkel, vigyorogva közlekedtem.