Prológus

KoRn - Right Now

Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tűnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefűzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei.

- Dan Schmidt

Más - egy egyszerű szó, mégis mit nem képesek megtenni az emberek, csak mert valaki más. Ha nem úgy öltözködsz, mint a többiek, már nem szeretnek, kiközösítenek. Ha a közösségi oldalakon nem minden képed alatt van ott a YOLO hashtag, nem vagy közéjük való. Ha nem Snoop Dogg-ot vagy 50 Cent-et hallgatsz, kicsinálnak. És miért? Mert Te mersz más lenni. Legbelül, csak azt kívánják, bár olyan bátrak lennének, mint Te, és feltudnák vállalni önmagukat. Ha tegyük fel feketét hordasz, van néhány piercing-ed, fekete a hajad és szereted a metál zenét akkor Sátánista vagy. Mindenki azt mondja 'légy Önmagad!', s ha az 'Önmagad' nem ugyanazt jelenti, mint náluk, elítélnek. Ribanc leszel, Sátánista, emo, kövér, csúnya... És ez tönkretesz. Nem bízhatsz többé' senkiben, mindenki kihasznál, mindig van nálad jobb. De ez ne bátortalanítson el. Maradj aki vagy, akár zavar másokat, akár nem. Mert - ahogy Kurt Cobain mondta - ha olyan valaki akarsz lenni, aki nem vagy, az idő pocsékolás. És igaza van. Soha ne változz meg senki, és semmi miatt. Én egyszer megtettem, soha többet nem fogom. Azt hitték, nincs ára, ha megbántanak. Rosszul hitték. Mert Én, Rosaline Anne Campbell nem tűrtem ezt tovább. Elegem volt az utálkozásokból és a plasztik ribancokból.

Na, de kezdjük is az elején.