 |
| Green Day - Boulevard Of Broken Dreams |
- Nyikolaj Vasziljevics Gogol
Nem tudtam merre megyek, csak mentem előre és nem álltam meg. Meggyújtottam egy szál cigit, s meghúztam a vodkás üveget. Minden irányból férfiak szóltak utánam, de nem érdekeltek, csak mentem tovább. A lábaimat teljesen lejártam, hányingerem volt a herointól és éreztem, hogy szükségem van egy adagra. De csak mentem, ittam és cigiztem. Nem tudtam mennyi az idő, vagy hol vagyok, de nem is érdekelt. Egyszer csak megláttam egy templomot. Felnevettem és újra meghúztam az üveget. Eldobtam a cigarettát, s felsétáltam a lépcsőn. Kinyitottam az óriási faajtókat, s beléptem az épületbe. Újra meghúztam az üveget, és elindultam az oltár felé.
- Te ott! - szóltam nevetve a nekem háttal álló alaknak. - Ha Te vagy Isten, beszélnünk kéne. - röhögtem fel. A fiú megfordult. Hosszú fekete haja volt, szemei világos kékek, már-már fehérek voltak. Alsó ajkán dupla piercing díszelgett. Felvont szemöldökkel nézett rám, de ajkain apró mosoly bujkált. - Szerintem gyónnom kéne. - mondtam először teljesen komolyan, majd felröhögtem. - Mert nemrég olyan adag heroint nyomtam magamba, hogy utána vagy tíz percig csak hánytam. Ja, meg most is kicsit be vagyok rúgva. Mondjuk tényleg csak picit. - nevetgéltem. - És szerintem azt a vadidegen csávót sem látom újra, aki megdugott a sikátorban. - röhögtem. A srác elindult felém és kivette a kezemből az üveget. - Hé, mi a faszt csinálsz? - kérdeztem utána kapva.
- Hazaviszlek. - nevetett fel. - Már hajnali négy van. - Átdobta egyik karomat a vállán, és átfogta derekam. Kisétáltunk a templomból, majd a fiú megállt. - Merre laksz? - kérdezte.
- Valahol arrafelé. - mutattam egy irányba. A fiú fejét rázva felnevetett. Elindultunk abba az irányba, amit mutattam. Felnéztem a srácra, aki pedig lenézett rám. - Amúgy szép a szemed. - mondtam kuncogva. - Meg tetszik a hajad. És a piercinged. Meg jó a sminked. - nevettem fel. - És szép a szád. - kuncogva elfordította fejét. Hirtelen lelöktem karjait magamról, s elfordulva egy ház tövébe hánytam. A fiú elvette hajamat arcom elől, majd mikor befejeztem adott egy zsebkendőt. Elfogadtam s letöröltem arcom. Csendben mentünk tovább, amíg meg nem világosodtam.
- Baszki, te nem Ricky Horror vagy? - kérdeztem nevetve. Majdnem elestem a saját lábamban, így gyorsan utánam nyúlt s elkapott. - Tudod, a Motionless In White-ból.
- Tudom. - nevetett. - És igen, Ricky vagyok. - újra átfogta derekam, s támogatott.
- Bassza meg. - röhögtem. - Tökre szeretlek titeket. Sőt, egyébként rohadt nagy rajongó vagyok. - nevetgéltem össze-vissza. Tulajdonképp fel sem fogtam, hogy most éppen mi is történik. Amíg hazafelé mentünk, folyamatosan beszéltem. Az életemről, anyámról, apámról, Zack-ről, Lou-ról, Kurt-ről s a többi. - Asszem itt lakom. - álltam meg a házam előtt.
- Asszed vagy itt laksz? - kérdezte Ricky felvont szemöldökkel.
- Megnézem, hogy jó-e a kulcs a zárba. - nevettem fel, s előkotortam zsebemből a kulcsomat. Néhányszor elejtettem, mielőtt beletudtam tenni a zárba. Miután kinyitottam az ajtót, megfordultam és nekidőltem az ajtófélfának. - Nem jössz fel? - kuncogtam.
- Majd még találkozunk. - mondta nevetve Ricky, majd intett egyet, s elindult a másik irányba.
- Ahj... - sóhajtottam, majd bementem. Lerúgtam bakancsomat, majd becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Anya már aludt. Bementem a szobámba, lerúgtam shortomat. Ledobtam ágyamról a még délutáni vagdosásra használt véres törölközőt, s befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam aludni, folyamatosan csak forgolódtam. Egy alkalommal, mikor oldalamról hátamra fordultam, egy alakot pillantottam meg a sötétben. Felsikítottam, s felkapcsoltam a lámpát. Zack állt az ággyal szemben, s engem nézett.
- Menj innen! - sikítottam.
- Egy ribanc vagy, Rose, egy óriási ribanc. Öld meg magad, Sátánista nyomorék. - mondta nyugodtan. Arca eltorzult, s Paris arcát láttam immár.
- Kurva vagy. - nevetett. - Mindenkinek jobb lenne, ha meghalnál. - sikítoztam, ütöttem a fejem, téptem a hajam, de immár mindkettejüket láttam ás hallottam.
- Hagyjatok békén! - zokogtam hajamat tépve. - Menjetek innen! - sikítottam.
- Kussolj már el! - ordított anyám a szomszéd szobából. Mikor kinyitottam szemeim, már egyikőjük sem volt ott. Hangosan ziháltam. Csak hallucináltam. Nyugtattam magam. Az elvonási tünetek. Kifújtam a bent tartott levegőt. Majd megszólalt az ébresztőórám.
- Te ott! - szóltam nevetve a nekem háttal álló alaknak. - Ha Te vagy Isten, beszélnünk kéne. - röhögtem fel. A fiú megfordult. Hosszú fekete haja volt, szemei világos kékek, már-már fehérek voltak. Alsó ajkán dupla piercing díszelgett. Felvont szemöldökkel nézett rám, de ajkain apró mosoly bujkált. - Szerintem gyónnom kéne. - mondtam először teljesen komolyan, majd felröhögtem. - Mert nemrég olyan adag heroint nyomtam magamba, hogy utána vagy tíz percig csak hánytam. Ja, meg most is kicsit be vagyok rúgva. Mondjuk tényleg csak picit. - nevetgéltem. - És szerintem azt a vadidegen csávót sem látom újra, aki megdugott a sikátorban. - röhögtem. A srác elindult felém és kivette a kezemből az üveget. - Hé, mi a faszt csinálsz? - kérdeztem utána kapva.
- Hazaviszlek. - nevetett fel. - Már hajnali négy van. - Átdobta egyik karomat a vállán, és átfogta derekam. Kisétáltunk a templomból, majd a fiú megállt. - Merre laksz? - kérdezte.
- Valahol arrafelé. - mutattam egy irányba. A fiú fejét rázva felnevetett. Elindultunk abba az irányba, amit mutattam. Felnéztem a srácra, aki pedig lenézett rám. - Amúgy szép a szemed. - mondtam kuncogva. - Meg tetszik a hajad. És a piercinged. Meg jó a sminked. - nevettem fel. - És szép a szád. - kuncogva elfordította fejét. Hirtelen lelöktem karjait magamról, s elfordulva egy ház tövébe hánytam. A fiú elvette hajamat arcom elől, majd mikor befejeztem adott egy zsebkendőt. Elfogadtam s letöröltem arcom. Csendben mentünk tovább, amíg meg nem világosodtam.
- Baszki, te nem Ricky Horror vagy? - kérdeztem nevetve. Majdnem elestem a saját lábamban, így gyorsan utánam nyúlt s elkapott. - Tudod, a Motionless In White-ból.
- Tudom. - nevetett. - És igen, Ricky vagyok. - újra átfogta derekam, s támogatott.
- Bassza meg. - röhögtem. - Tökre szeretlek titeket. Sőt, egyébként rohadt nagy rajongó vagyok. - nevetgéltem össze-vissza. Tulajdonképp fel sem fogtam, hogy most éppen mi is történik. Amíg hazafelé mentünk, folyamatosan beszéltem. Az életemről, anyámról, apámról, Zack-ről, Lou-ról, Kurt-ről s a többi. - Asszem itt lakom. - álltam meg a házam előtt.
- Asszed vagy itt laksz? - kérdezte Ricky felvont szemöldökkel.
- Megnézem, hogy jó-e a kulcs a zárba. - nevettem fel, s előkotortam zsebemből a kulcsomat. Néhányszor elejtettem, mielőtt beletudtam tenni a zárba. Miután kinyitottam az ajtót, megfordultam és nekidőltem az ajtófélfának. - Nem jössz fel? - kuncogtam.
- Majd még találkozunk. - mondta nevetve Ricky, majd intett egyet, s elindult a másik irányba.
- Ahj... - sóhajtottam, majd bementem. Lerúgtam bakancsomat, majd becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Anya már aludt. Bementem a szobámba, lerúgtam shortomat. Ledobtam ágyamról a még délutáni vagdosásra használt véres törölközőt, s befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam aludni, folyamatosan csak forgolódtam. Egy alkalommal, mikor oldalamról hátamra fordultam, egy alakot pillantottam meg a sötétben. Felsikítottam, s felkapcsoltam a lámpát. Zack állt az ággyal szemben, s engem nézett.
- Menj innen! - sikítottam.
- Egy ribanc vagy, Rose, egy óriási ribanc. Öld meg magad, Sátánista nyomorék. - mondta nyugodtan. Arca eltorzult, s Paris arcát láttam immár.
- Kurva vagy. - nevetett. - Mindenkinek jobb lenne, ha meghalnál. - sikítoztam, ütöttem a fejem, téptem a hajam, de immár mindkettejüket láttam ás hallottam.
- Hagyjatok békén! - zokogtam hajamat tépve. - Menjetek innen! - sikítottam.
- Kussolj már el! - ordított anyám a szomszéd szobából. Mikor kinyitottam szemeim, már egyikőjük sem volt ott. Hangosan ziháltam. Csak hallucináltam. Nyugtattam magam. Az elvonási tünetek. Kifújtam a bent tartott levegőt. Majd megszólalt az ébresztőórám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése