3. fejezet - Nekünk már semennyi nem elég

The Pretty Reckless - Medicine

Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt - ez az alaptézis, de mi van akkor, ha már kapásból a nyomorban élsz hajléktalanként? - Pőcze Flóra

Újra meghúztam a vodkás üveget, majd tovább adtam Kurt-nek, aki pedig Lou-nak. Már teljesen elvoltunk ázva, mikor előkerültek a tűk és a füves cigik. Nekünk már semmi sem volt elég. A cigiket szintén adogattuk egymásnak, majd a heroin következett. Miután befecskendeztem karomba a folyadékot, eufórikus érzés kerített hatalmába. Hanyat feküdtem fekete szőnyegemen és üvegesen bámultam a plafont. Jól éreztem magam. Légzésem és szívverésem lelassult, ajkaim kiszáradtak, izmaim elernyedtek és teljesen kábult állapotba estem. Hallottam a többiek lassú légzését. Órákig csak bámultuk a plafont. Egyszer csak Louis felnevetett. Egyre hangosabban nevetett és nem hagyta abba. Erre Kurt is rákezdett. Néhány perc múlva már Én is velük nevettem a semmin. Csak nevettünk és nevettünk, amíg hirtelen fel nem ültem és elegánsan magam elé nem hánytam. Ruháim, hajam és szőnyegem tiszta hányás lett.

- Kurva élet. - motyogtam. Kurt felnevetett rajtam. - Szerinted ez vicces? - kérdeztem feltápászkodva. Néhányszor megtántorodtam, s végül nekidőltem a falnak. Louis is magához tért, s már nyúlt is a vodkás üveg után. - Baszd meg. - öklendeztem mielőtt sugárban kezdtem hányni.  Térdemnek támaszkodtam, s kiköhögtem a maradékot.  Megtöröltem a szám, amivel sikeresen elkentem az undorító ragacsot az arcomon.

- Kurt, baszki, térj már magadhoz! - rázta meg kábán Lou a hippi vállát, aki ügyetlenül feltápászkodott s a fürdőszobám felé vette az irányt, de útközben kidobta a taccsot.

- Ezt most hogy a faszba takarítsam fel? - nyögtem még erőtlenül.

Miután teljesen magunkhoz tértünk feltakarítottuk a hányást. A tűket és az üvegeket otthagytuk. A fiúk nyolckor hazamentek, Én pedig ezután lezuhanyoztam, hajat mostam és átöltöztem. Hollófekete hajamat megszárítottam és hagytam vállamra omlani. Felkentem fekete rúzsomat és pandastílusban kisminkeltem szemem. Kinyújtottam nyelvem, hogy szemügyre vegyem ottani piercingjeim, majd az orromban lévőt és ajkaim alatt lévőket is megigazgattam. Fekete körmeimet is szemügyre vettem.  Lebaktattam a lépcsőn, ahonnan a nappaliba. Anyám egy újabb pasival 'iszogatott' éppen.

- Hova tetted a pénzem? - álltam meg előtte. A pasas nem is figyelt rám, csak vedelt. Anyám elnevette magát, majd meghúzta a whisky-s üvegét. - Azt kérdeztem hova a faszba tetted a pénzem, baszd meg? - kiabáltam.

- Ott van a konyhapulton. - mondta idegesítően nevetve. Egy szó nélkül átmentem a konyhába, ahol valóban ott volt a pénz, bár húsz dollárral kevesebb, mint amennyi elraktam az ÉN ruhásszekrényembe. Felvettem a bakancsom, majd felkaptam a kulcsom és hangosan becsapva magam mögött az ajtót kiléptem az éjszakába. Első utam az italboltba vezetett, ahol vettem egy üveg vodkát. Kifizettem és útnak indultam. Nem tudtam merre megyek, csak úgy sétálgattam a forgalmas út mentén. Egy szívás a cigiből, egy húzás a vodkából...

- Hé, cica! - szólt utánam valaki. Megfordultam és egy nagyon helyes fiúval találtam szembe magam. Alig lehetett idősebb nálam, türkiz haja tökéletesen beállítva keretezte arcát. Szeme csillogott az alkoholtól. - Fájt mikor leestél a mennyből? - kérdezte kicsit akadozva.

- Nem, de felsértettem a térdem mikor a pokolból kúsztam ki. - röhögtem fel. - Van ennél jobb dumád is. - mondtam és meghúztam az üveget.

- Van kedved bemenni egy sikátorba és lezavarni egy gyors menetet? - kérdezte nevetve. Bólintottam egyet s megfogtam kezét. Behúztam a legközelebbi sikátorba, ahol nevetve nekidőltem a falnak.

- Hogy hívnak? - kérdezte a fiú és megtámaszkodott fejem mellet.

- Rose. - mondtam kacagva, s kigomboltam nadrágját.

- Milyen türelmetlen vagy, Rose. - nevetett fel Ő is. - Én Jason vagyok. - suttogta nyakamra, majd szívni kezdte. Felnyögtem. Kigombolta shortomat, s bugyimmal együtt letolta.

- Majd biztos összefutunk még. - intett egy utolsót Jason, majd tántorogva elindult az ellenkező irányba.