 |
| Bring Me The Horizon - Deathbeds |
- Ady Endre
Sóhajtva felkeltem az ágyból, s szekrényem elé léptem. Kiválasztottam egy adag ruhát, amit bevittem magammal a fürdőszobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, jó alaposan fogat mostam, majd kisminkeltem magam. Visszamentem a szobámba, ahol bepakoltam a táskámba. Még éreztem az alkohol hatását, és a heroin valamint a nikotin utáni vágyat. Hányingerem volt, fájt a fejem és szédültem. Kicsit leültem az ágyamra, majd hirtelen kijött belőlem az éjszaka elfogyasztott alkohol.
- Kurva életbe már. - üvöltöttem, s ököllel beleütöttem a falba. Felszisszentem a hirtelen fájdalomra, majd bevettem egy fejfájás csillapítót.
- Akkor osztom a-val és beszorzom d-vel. - válaszoltam a tanár kérdésére.
- Felejtsd már el az a-t. - sóhajtott fel. Paris, akivel együtt volt órám, felkuncogott.
- Ha olyan kurva okos vagy, oldd meg te! - néztem rá szemrehányóan.
- C-t osztam d-vel és szorzom b-vel. - mondta.
- Nagyon jó, Paris. - dicsérte meg a tanár. A szőke ribanc gúnyosan rám mosolygott, míg Én elegánsan bemutattam neki.
- Campbell, igazgatóiba, most! - mondta szigorúan Mrs Dawson. Nyugodtan felálltam, felkaptam a kabátom és a táskám, majd kisétáltam a teremből, de nem az igazgatóiba, hanem az udvarra, onnan pedig az utcára. Meggyújtottam egy szált cigit, és leültem a kapunak döntve hátam. Lehunytam szemem, s nagyot szívtam cigimből. Megnyugtatott, ahogy a nikotin átjárta tüdőmet. Kifújtam a füstöt. Éreztem, hogy valaki leül mellém, de nem nyitottam ki szemem.
- Akárki is vagy, takarodj az öt méteres körzetemből. - mondtam semmitmondó hangon. - Hacsak nem Oli Sykes vagy. Akkor azt csinálsz velem amit akarsz. - a mellettem ülő személy felkuncogott, s egyből felismertem. Szemeim kipattantak, s zavartan néztem Ricky-re.
- Kurva életbe már. - üvöltöttem, s ököllel beleütöttem a falba. Felszisszentem a hirtelen fájdalomra, majd bevettem egy fejfájás csillapítót.
- Akkor osztom a-val és beszorzom d-vel. - válaszoltam a tanár kérdésére.
- Felejtsd már el az a-t. - sóhajtott fel. Paris, akivel együtt volt órám, felkuncogott.
- Ha olyan kurva okos vagy, oldd meg te! - néztem rá szemrehányóan.
- C-t osztam d-vel és szorzom b-vel. - mondta.
- Nagyon jó, Paris. - dicsérte meg a tanár. A szőke ribanc gúnyosan rám mosolygott, míg Én elegánsan bemutattam neki.
- Campbell, igazgatóiba, most! - mondta szigorúan Mrs Dawson. Nyugodtan felálltam, felkaptam a kabátom és a táskám, majd kisétáltam a teremből, de nem az igazgatóiba, hanem az udvarra, onnan pedig az utcára. Meggyújtottam egy szált cigit, és leültem a kapunak döntve hátam. Lehunytam szemem, s nagyot szívtam cigimből. Megnyugtatott, ahogy a nikotin átjárta tüdőmet. Kifújtam a füstöt. Éreztem, hogy valaki leül mellém, de nem nyitottam ki szemem.
- Akárki is vagy, takarodj az öt méteres körzetemből. - mondtam semmitmondó hangon. - Hacsak nem Oli Sykes vagy. Akkor azt csinálsz velem amit akarsz. - a mellettem ülő személy felkuncogott, s egyből felismertem. Szemeim kipattantak, s zavartan néztem Ricky-re.
- Öhm... - kezdtem. - Bocsánat a tegnap estéért, ténlyeg, Én...
- Nyugi, velem is megtörtént már. - nevetett.
- És bocsi, hogy úgy felajánlottam magam, meg ilyesmi, nem voltam magamnál, nem vagyok ám ekkora ribanc, csak... - magyarázkodtam.
- Hé, semmi baj. - nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel. - Hidd el, felmentem volna, csak nem akartam kihasználni, hogy ittál. - röhögött fel. Kínosan felkuncogtam, majd fejemet elfordítva beleszívtam cigimbe. - Nyugtass meg, hogy már végzős vagy!
- Ühüm... Tizennyolc vagyok. - bólintottam.
- Nem kéne órán lenned?
- Ahelyett, hogy Ricky Horror-ral lógjak? - vontam fel fél szemöldököm. - Komolyan? - felnevetett.
- Ugye jól vagy? - kérdezte. - Mármint az este után.
- Ja. Kicsit fáj a fejem, de... Jól vagyok. - felhúztam vékony lábaim, s államat térdemre támasztottam. Kínos csend következett. Ricky feszengett, míg Én nyugtalanul szívtam a cigimet. - Öhm... Sétálunk egyet? - nyomtam el a cigim, majd felpattantam. Ricky elmosolyodott és felállt.
- Na és mond, mit keresett egy tizennyolc éves lány hétköznap részegen a belvárosban? - kérdezte meggyújtva egy cigit. Mélyen beleszívott, majd kifújta a füstöt. Írtó jól nézett ki.
- Hosszú történet, hogy hogy jutottam idáig. - szívtam bele saját cigarettámba.
- Van időnk. - mosolygott rám.
- Nem szívesen nyílok meg... Nem, nem veled van baj, hidd el, ne nézz így! Csak... Nem bízom meg az emberekben. Csak Kurt-ben, meg Louis-ban. A legjobb barátaim. Igen, fiúk, a lányok utálnak. Kurt hippi, Lou emo... Imádom Őket. Mióta... Mióta az történt, ami miatt ilyen vagyok, mindig mellettem állnak. Mindenen átsegítenek. Ne mosolyogj! Tudom, most az hiszed valami önsajnáltató tinédzser vagyok, de nem! Nem ismersz, ne ítélj előre! Nem tudod, min mentem keresztül. Bár már nem fáj. - újra beleszívtam cigarettámba, majd karika alakban kifújtam. - Olyan, mintha egy ideje csak úgy eltűntek volna az érzéseim. - motyogtam leülve egy padra, Ricky pedig leült mellém.
- Mi történt? - kérdezte aggódó arccal. Megráztam a fejem.
- Nem érdekes.
- De, az, mert így tönkretett Téged. - vette kezébe enyémet. Kirázott a hideg hirtelen érintésétől, így gyorsan visszahúzta kezét. - Megakarlak ismerni, Rose. - mondta halkan. Gúnyosan felhorkantam, majd újra beleszívtam cigimbe. - Kérlek, ne legyél, ilyen elutasító! Nem tudom, mi történt veled, de bennem megbízhatsz, esküszöm! - közelebb jött hozzám, s Én felé fordultam. Arca csak néhány centiméterre volt enyémtől. Ajkaira fújtam a bent tartott füstöt. Ajkait lassan enyémekre nyomta. Ajkaink éppen hogy súrolták egymást, de hasam bizseregni kezdett. Csókold meg! Most! mondta egy kis hang a fejemben, de ehelyett felpattantam, és egy 'Mennem kell!' felkiáltással megfordultam és hazaszaladtam.
- Nem érdekes.
- De, az, mert így tönkretett Téged. - vette kezébe enyémet. Kirázott a hideg hirtelen érintésétől, így gyorsan visszahúzta kezét. - Megakarlak ismerni, Rose. - mondta halkan. Gúnyosan felhorkantam, majd újra beleszívtam cigimbe. - Kérlek, ne legyél, ilyen elutasító! Nem tudom, mi történt veled, de bennem megbízhatsz, esküszöm! - közelebb jött hozzám, s Én felé fordultam. Arca csak néhány centiméterre volt enyémtől. Ajkaira fújtam a bent tartott füstöt. Ajkait lassan enyémekre nyomta. Ajkaink éppen hogy súrolták egymást, de hasam bizseregni kezdett. Csókold meg! Most! mondta egy kis hang a fejemben, de ehelyett felpattantam, és egy 'Mennem kell!' felkiáltással megfordultam és hazaszaladtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése